She’s spent a lifetime searching for him. Is this her last chance to find the truth?
Philly Delaney risked everything during the war. From flying planes for the Air Transport Auxiliary corps, aka the ‘Attagirls’, to working with the Bletchley Park codebreakers, and life-or-death missions as an SOE agent in France, she and her colleagues pushed their courage—and their luck—to the limits.
Joining biographer Kendra and her family on the stunning, sun-drenched Île de Ré, Philly is ready to reveal her extraordinary life story. But she has another reason for being there: she’s never given up searching for her beloved pilot husband, Ben. Shot down during a dangerous mission, this is the only place left where she might discover what happened to him.
Listening to Philly’s war stories, Kendra’s young son Finn decides to use his own unique skills in maths, logic and persistence to track down Ben’s final resting place—and the answers that Philly longs for. Can they solve the decades-long mystery of Ben’s disappearance together? Because sometimes, lost people are still out there, just waiting to be found…
"How important it is for those who are left behind to have a place to go to remember those who've been lost; a place where we can feel that connection and honour our dead."
Ez Fiona Valpy második könyve a The Sky Beneath Us után, amire hat csillagot fogok adni öt helyett. Ha létezik az a szint, amit sem szavakkal, sem mással képtelenség visszaadni, akkor tessék, itt a tökéletes példa - és ezt úgy állítom, hogy például a főszereplő szemszögének a felét sem értettem teljesen. Töredelmesen bevallom, történelemórákon nem sokszor voltam ébren, az első és második világháborúnál pedig bombát rakhattak volna mellém, akkor sem ébredtem volna fel. Pedig a történelemnek akadnak lebilincselő aspektusai - és ha nem kizárólag a száraz tényeket nézzük (illetve kicsit kibővítjük a hallottakat), sokszor figyelemre méltó dolgokra bukkanhatunk rá. Majdnem kiesett a kanál a kezemből, amikor kiderült, kicsoda Philly főnöke. A maga idejében a fickó gyakorlatilag egy rocksztár, egy zseni volt, olyan dolgokat csinált, és olyan dolgoknak az alapjait tette le, amikről még ma is nehezen hihető, hogy valaki ilyenekre képes. A figura kulcsszerepet játszott benne, hogy a németek titkos üzeneteit megfejtsék, ezzel mindig egy lépéssel a nácik előtt járjanak. Bár a németek sem voltak ostobák, állandóan változtattak az üzenetek formáján, ezért kellett a sok algoritmus-fejtőnek órákat nézegetni az üzeneteket, és gondolkodni, hogy a "P" akkor most "E", "C", vagy "T", és valójában hánykor lesz a támadás az üzenetben szereplő "9" helyett. Kapd el az üzenetet, fejtsd meg betűről-betűre, fejtsd vissza, másnap már máshogy, harmadnap megint máshogy, küldd el, ők visszaküldik, vidd el, hozd vissza, egyszerűen hihetetlen. (Mr. Fleming nevénél még nem sejtettem semmit. De később róla is kiderült, miért volt mégis halványan ismerős a neve. :D) Aztán volt szó arról is, hogy a britek által megfejtett üzenetek legvégül kihez jutottak el, mert ilyen módon akart tudni Hitler összes lépéséről...ez a könyv emberi szemszögből meséli el azt az időszakot, amikor rengeteg intelligens, éles eszű, bátor emberre volt szükség, hogy a háború ne forduljon brutális irányba, az eszükkel, a kitartásukkal, a hitükkel pedig megfordítsák annak kimenetelét. Persze nem könnyű hitről, kitartásról beszélni, amikor a társaidat egyik nap még látod, a másik nap pedig már csak a hírek érkeznek - vagy még azok sem. Néha csupán az évekig, évtizedekig tartó kétségbeesés, mardosó fájdalom marad, hiszen még eltemetni sincs kit...
A történet középpontjában Philly Delaney, egy idős, a 90-es éveiben járó hölgy áll, aki a második világháború idején minden volt, amit csak el lehet képzelni: pilótanő, brit kém, francia kém, kódfejtő - az első szemszög az ő gondolatait, érzéseit közvetíti a háború alatt. A második szemszögben ezeket diktálja lefelé egy írónak, közben pedig az írónak, illetve az ő családjának is fontos szerep jut. Egyáltalán nem könnyű megérteni a cselekményt, ráadásul ez utóbbi szemszöget egy kisfiú meséli el (akiről már az első mondatánál lehet tudni, hogy nem hétköznapi gyerek, mivel a temetőben a sírfeliratokat satírozza papírral, hogy a nevek és a dátumok neki is meglegyenek, majd a kis gépével lelaminálja őket. Kedvenc tárgya egy zajvédő, utálja a sok embert maga körül, nem érti a szarkazmust, nem tetszik neki, amikor 5563 csempét számol, mert az nem jó szám - egészen máshogy kell hozzá viszonyulni, mint a többiekhez. Van egy kis, saját buborékja, amibe a többieknek kell megtanulni belépni. Még a szülei házassága is pengeélen táncol amiatt, hogy ilyennek született. De talán pont ő, és a "furasága" kell ahhoz, hogy Philly megtalálja, amit keres. Az idős nő egyik közeli hozzátartozója eltűnt a második világháborúban, amikor a németek lelőtték a repülőgépét. Philly egy egész életet áldozott arra, hogy megtalálja őt. Az igazságot azonban nem mindig a hold "legnyilvánvalóbb" felén kell keresni. A kevésbé látható oldal sokszor több érdekességet rejt - ahhoz viszont teljesen más szemszögből kell megközelíteni a dolgokat. Ehhez pedig éppen kapóra jön egy "máshogy" gondolkodó agy...
Kis barátom, én szorítok neked, hogy megtaláld a matematikai számításaiddal Amelia Earhart-ot, de félek, hogy mire rátalálsz, már nem csak te, hanem mi is szakállat fogunk hordani egytől egyig. Persze ki vagyok én, hogy hátráltassalak? :D Úgy, de úgy nevettem, a könnyem majdnem kicsordult, közben pedig valami éteri boldogság öntött el, hogy ilyen dolgokat, és ilyen módon tett bele az írónő a könyvbe. Műfaja szerint történelmi fikció - második világháború, de ez egyáltalán nem adja vissza a teljes képet. Szórakoztat, tanít, megmosolyogtat, megbőget, életre elkísér, és egy olyan aspektusát mutatja be a történelemnek, amiről egyáltalán nem esik szó a tanórákon. A megtiszteltetés, hogy ezt a csodát olvashatjuk, a szavak szépsége, amikor azt írja a banális "észrevettem, hogy terhes" helyett, hogy "a hasa kerekedett, mint az újhold széle, és magában hordozta a teljesség ígéretét" - fogható ez bármi máshoz? Nem véletlenül értékelte eddig az emberek 72 százaléka maximális ötre, és nem véletlen áll 4,67-nél. Az a borító, ha elolvassátok ti is a könyvet, aztán a döbbenet, hogy éppen a könyv egyik legfontosabb mozdulatát sikerült valakinek kiemelnie, a levendulamezőtől kezdve egészen a lefelé szálló repülőig, mögötte a félholddal...és még hibája sincs, hogy kekeckedni tudjak. A Sky Beneath Us is ugyanilyen elemi erővel csapott le rám anno, akkor sem tudtam mást kinyögni, csak ennyit: ez k.rvajó. Most sem tudok mást. 286 oldal általában nagyvonalakra elég - kifejteni valamit rettentő kevés. Itt mégsem éreztem úgy, hogy bármi elmaradt, vagy lemaradt volna. Szívből remélem, hogy hamarosan magyarul is kiadják, mert ennek minden polcon ott a helye.
Itt lehet beleolvasni, megrendelni a könyvet:
No comments:
Post a Comment