
Rendhagyó bejegyzés a mai, hiszen a blogra általában csak könyves értékeléseket szoktam hozni - most azonban mesélek nektek pár sorban az élményeinkről, amiket Londonban szereztünk nemrég. 1 éve kezdtük tervezni, 1 évig gyűjtöttük a pénzt, hiszen már a kezdetekkor tudtuk, sejtettük: akármilyen szempontot is nézünk...London nem olcsó magyar pénztárcával, és ezzel már Lutonban szembesültünk, ahol leszállt a WizzAir gépe január 17-én, közel 3 óra utazás után. Az a kulturális sokk, amivel szembesül az, aki életében először utazik Londonba, egyszerűen leírhatatlan - nyugodtan kijelenthetjük, hogy az egy teljesen más univerzum. Gyakran hallom a sztereotípiákat, miszerint "a hülye angolok", "mit akarnak ezek reggelire babbal, paradicsommal, meg a gombával, nemhogy inkább egy jó lecsót ennének", "vezetni se tud, hát a másik oldalon ül", "még a teájába is tejet rak a marha", és még lehetne sorolni. Bár a tipikus angol reggelit egyikőnk sem merte, vagy akarta megkóstolni (én alapból nem kedvelem a babot és a kolbászt, párom jobban kísérletezget, de ezt a ziccert ő is kihagyta), inkább választottuk a sonkás-sajtos pirítóst és a narancslevet, azt kell mondjam, a tea tejjel összekeverve nem is rossz. :D (Update: másodjára is őrültek, de imádnivalóak.)
