“I like scarred things. They’ve lived interesting lives—hard lives—and managed to survive.”
A mother and daughter try desperately to reconcile just as a decades-old secret threatens to shatter their relationship forever in this powerful story from the bestselling author of The Echo of Old Books.
For social worker Mallory Ward, working with at-risk youth is a calling. But when one of her clients is tragically killed, she finds herself at a crossroads. Despite long-held resentments toward her distant mother, Mallory retreats to her childhood home on the Rhode Island coast to contemplate her future. Instead, she’s confronted by her past, not only in the renewed tensions with her mother but in the unexpected appearance of a familiar face—and the wrenching losses that drove her away a decade ago.
Helen Ward’s home is filled with precious keepsakes from her patients, a testament to decades spent caring for the terminally ill. Her work has always come first, though, leaving little time to connect with her daughter. Over the years, the rift between them has become a chasm, so when Mallory appears unannounced, Helen sees it as an opportunity to repair their broken relationship.
But hidden among Helen’s mementos are the keys to her past…and a terrible secret that threatens to destroy the fragile new trust between them forever.
– Hogy lehetne az Every Precious and Fragile Thing-et összehasonlítani Barbara Davis korábbi műveivel?
– Huh? Várj, törlöm a könnyes szememet meg a taknyos orromat, pedig még csak most járok a könyv felénél...nehezek mind érzelmi, mind cselekmény, mind karakter szempontból. De ha minden nehézség éppen csak annyira lenne "édes teher", az életben, mint ezek a könyvek - amikor érzed a rád aggatott mázsa súlyt, mégis csak lapozol tovább, mert egyszerűen nem enged...az írónő pedig mindig annyira jó, érdekes témákat talál a cselekmény alapjának: hol egy könyv, ami elvileg nem is létezik (!), hol egy második világháborús öltöztető, hol a "Hold Lányok", az ember elolvassa az egyiket, és követi a másik, szinte falja a sorokat. Ebben van az írónő titka.
Amikor ott fent, az Amazonos képen elolvastam azt az egy sort "semmi sem törékenyebb, mint a bizalom", tudtam, hogy elvesztem. Megint.
– Mi az, ami miatt más olvasók is kedvet kapnának ehhez a könyvhöz?
- Ezekben a könyvekben szemmel láthatóan van valami, amit az ember máshol biztosan nem kap meg. Talán az érzelmi része (például nem gyakran találkozunk olyan villainnel, akinek a titkát hallva az ember rendesen megszánja, szurkol neki, hogy túlélje, és alig várja a szemszögét...kb. 20 éve olvasok folyamatosan, de ilyet még nem láttam. Az újdonság ereje, illetve az írónő kreativitása, nemdebár?), talán az összetett karakterek, akik csak látszólag egyszerűek, de mind rejtegetnek valamit (és ez általában akkor derül ki, amikor a legkevésbé sem várjuk...), talán a szavak szépsége, vagy a fent említettek együttes hatása. Talán az érdekesebbnél érdekesebb témák, vagy maga a tálalás. Nevezzük akárminek, Barbara Davis könyvei időtállóak, csodálatosak, lenyűgözőek.
A cselekmény legelején az alább felsorolt karakterek közt
van valamilyen ellentét, feszültség, ami a cselekmény során tovább
eszkalálódik: Aiden & Mallory, Aiden & Estelle, Mallory & Helen, Helen & Estelle, Mallory & Estelle. Zavaros, de felettéb felkelti az ember kíváncsiságát, igaz? Ezen felül a cselekmény legvégén még van egy szereplő, akiről kb. középtájig fogalmunk sincs, kicsoda.
– Hogy tudnád röviden, pár sorban összefoglalni a cselekményt (vagy legalább egy részét?)
– A főszereplő, Mallory Ward szociális munkásként dolgozik, egészen addig a pillanatig, amíg az egyik fiatal kliensét holtan nem találják. Onnantól kezdve az élete gyakorlatilag egy spirál, egy domboldal, aminek az alján a gödör borzalmas mély, a biciklin meg nincs fék. Ha valaki dolgozott, vagy dolgozik szociális szférában, az nagyon jól ismerheti a Malloryt emésztő kérdéseket: "Én vagyok a hibás?" "Nem csináltam jól?" "Mit tegyek, hogy jobb legyen?" "Elég vagyok ehhez?" Mindig csak a kérdések, a maró kétely, a bűntudat, az önhibáztatás. Ám ha ez még nem lenne elég, Mallory keze alatt a lánnyal bezárólag másik két fiatal halt meg, úgyhogy a sajtó, a közösség, az emberek, a társadalom hatására a szféra támogatásait is kezdik elfelé vonni - hiszen valószínűleg nem a megfelelő helyre adózik az ember, ha a harmadik fiatal halt meg a kezük alatt, ugye? Damoklész kardja lóg mindenki feje felett, míg végül elpattan a húr, Mallory-t elküldik az anyjához, hogy Tina halálának vizsgálatakor ne tébláboljon feleslegesen, és ne egye magát azon, hogy ez az egész az ő hibája. Meg úgy egyáltalán, hogy kapjon egy esélyt a gyógyulásra. Mert szociális szférában lyukkal a szíved közepén nem lehet dolgozni. Mallory-n amúgy is látszik, hogy egy két lábon járó kétely, a szíve pedig nem acélból van - legfeljebb papírból, ami később még rengeteg könnyet fog okozni.
Mallory főnöke elküldi a nőt az édesanyjához, akivel évente maximum egyszer hívják egymást (mióta Mallory évekkel azelőtt lelépett otthonról), és akkor is rávágják a másikra a telefont. Ám hamar kiderül, hogy Mallory édesanyjánál sem mennek túl jól a dolgok - akad pár finomság, amiket Helen soha nem mondott el a lányának. Azt pedig sejtjük korábbi olvasmányainkból, hogy talán nem az a megfelelő pillanat a beszélgetésre, amikor a tagadás, a hazugságok, vagy a szüleink múltjának árnyékai, terhei miatt éppen a szakadék szélén ácsorgunk...
*Élet röhögve elhagyta a chat-et*.
– Mik azok a fontos (morális) kérdések, amiket az olvasónak feltesz a könyv?
– Talán a legfontosabb, hogy hibáztathatóak, büntethetőek vagyunk-e azért, amit nem mi, hanem a szüleink, a nagyszüleink követtek el, hogy cipelnünk kell-e az általuk "átadott", néha szörnyű terheket. Vagy a másik: aki évekig kutyába sem vesz téged, egy sövényt húz a háza köré, hogy ne kelljen veled bizonyos okok miatt szóba állnia - ha kiderülne, hogy valami baj van ezzel a valakivel, segítenél neki? Ne feledd, nem beszéltek egymással, utáljátok egymást, a te lányod a világból kiátkozza azért, amit évekkel azelőtt tett, az ő fia meg akkor fogja, ha kiderül, hogy nem mondott semmit a betegségéről, ÉS kiderül az, amit évekkel azelőtt tett. (Jöhetne a kérdés, hogy miért segítsek valakin, aki konkrétan tesz rám évek óta, meg amúgy is, akkor meg a lányom-borjam nem fog velem szóba állni, de...hogy a szíved merre visz, hogy tudsz-e jót tenni mindennek ellenére, és megbocsájtani, az itt a kérdés.)
Az
egyik karakter elmondja, hogy védeni akarta a gyerekét, a másik meg pont az ellenkezőjét állítja, hogy
magára hagyta a gyerekét, és így szakad a köztük levő erős szál. Melyik a jobb, az, ha mindentől féltik, felnőttként pedig szembesül azzal, hogy ára van, hogy a széltől is óvták, vagy az, ha sosem voltak vele, járkált a világban tökön-paszulyon keresztül, minden jó szülői minta, példa nélkül? (Mert ha valaki azt állítja nekem, hogy jó szülői minta az, amikor a gyerek annyit lát, és olyan dolgokat az anyjából, mint amennyit és amit Mallory Helen-ből, hátast dobok rögtön. De Estelle sem jobb, Aidennel.) Ki melyiket tartaná jobb szülői mintának, ha választani kellene?
Akad még egy fontos kérdés, bár én ezt óvatosan teszem fel, nehogy valami fontos kiderüljön a cselekményből. Az egyik karakter elmondja, hogy az 1960-as, 1970-es években még nem létezett a "dying with dignity", azaz "méltósággal meghalni". Tegyünk fel, hogy ott állsz a haldokló mellett, és tiéd a választás. Szenvedve haljon meg, vagy rásegítesz (!), és távozzon méltósággal, fájdalom nélkül? Melyiket fogja a TE szíved elbírni?
- Miután befejezted a könyvet, változott a véleményed a könyv elejéhez/közepéhez képest?
- Picit változott. Ugyanaz a csodálatos, szavakkal nehezen leírható történet maradt - a közepén viszont történt valami, ami miatt igen fogtam a fejem, és onnantól számomra nehezen emészhető lett az egész. Egyszerűen nem hittem el, hogy az írónő pont azt a szálat pakolta bele a könyvbe, amit. Valahogy nem illett az egész milliőjébe, környezetébe. Barbara a végén megkérdezi, hogy meglepetést okozott-e, amikor kiderült, kicsoda "Dearest". Igen. Más kérdés, hogy tetszett-e. Annyiféle módon ki lehett volna ezt kerülni. Aztán ott vannak a naplóbejegyzések (bár nekem nem tűnt fel, ezt egy GR olvasó írta, de én is megnéztem), amik 1980-ból valóak, a cselekmény 1999-ben játszódik. Egy 1987-es naplóbejegyzéseben Mallory 8 hónapos, akkor hogy lehet 30 éves 1999-ben? Időutazó?
Mallory-ról írták néhányszor Goodreadsen, hogy "brat", már nem emlékszem, milyen brat, de a lényeg, hogy sokan hálátlan, éretlen kölyöknek titulálták, amivel a vége felé már én is egyet értettem: hiába próbáltak neki elmagyarázni bármit is, az egyik jelenetben befogta mindkét fülét (!). Nem hiszem, hogy egy érett, felnőtt embernek úgy kellene viselkednie, mint egy 5 évesnek, amikor nem akarja hallani a dolgokat. Attól, hogy nem akarjuk hallani, sajnos még ott vannak...megbocsájtani pedig tudni kell, mert sosem tudhatod, hogy a sakktáblán mikor lép az élet, és mennyi időd van még minderre.
- Említs még pozitív dolgokat a könyvvel kapcsolatban, hátha én is kedvet kapok hozzá!
Természesen igyekeztem mindig a pozitív dolgokra fókuszálni, és a mérleg nyelve szerencsére így el is billent. Az írónő mással összehasonlíthatatlan stílusa - míg meg nem néztem, azt hittem, Barbara brit származású, nekik van az a fajta, néha felfoghatatlan humoruk, ami a könyvben többször előjön (félek is Londontól...) - légies, könnyed hangja fenomenális. Ezeken keresztül kommunikál az emberrel egyáltalán nem könnyű témákról: halál, gyász, amikor szörnyű döntéseket hozunk és vállalnunk kell annak következményeit (illetve hogy mászunk ki belőle), és persze...a változás. Eltelik velünk tizenakárhány év, gyaníthatóan már nem vagyunk ugyanazok, mint előtte. Van még esély visszatérni ahhoz, amik azelőtt voltunk, vagy mindenképpen le kell zárni az egészet, és menni tovább?
- Mi az, amit leginkább kiemelnél a könyvből (csak egyet mondhatsz?)
- Chris Isaac-től a Wicked Game. (: 30 éves vagyok, de ennél szebb, mélyebb, erotikusabb, érzelmesebb számot, ami a szerelemről, az érzésekről szól, keveset hallottam eddig. Mindent áthat.
- Akkor végül is hanyast adsz ennek a könyvnek, és kinek ajánlod?
- Úgyis mindenki tudja, de amennyi jó dolgot átéltem olvasás közben, nem is lenne szívem mást adni, csak ötöt, minden kisebb-nagyobb hibája ellenére. Őszintén remélem, hogy hamarosan ismét találkozhatok az írónő nevével a megjelenések között, amúgy is mindig olyan izgatottan szoktam várni. Mindenki olvassa el, akinek nem okoznak problémát az elgondolkodtató, nehezebb topic-ok, aki nem bánja, hogy ez a könyv éjszaka sem fogja hagyni aludni, vagy akinek van állandó 24-48-72 órája. Ugyanis addig nem lehet tőle szabadulni, míg vége nincs.
Itt tudod megrendelni, beleolvasni: https://www.amazon.com/gp/product/B0D2ZZ8LS1/
No comments:
Post a Comment