With odes of The Bell Jar comes a searing historical suspense following a 1950s housewife who, when a mysterious new wife moves across the way, begins to unearth dark secrets about her neighborhood and her own mind.
In the 1950s, nothing is valued more than conformity, and Lulu Mayfield has spent the last five years molding herself into the ideal housewife. But after the birth of her daughter, Lulu's carefully constructed life begins to teeter.
Exhausted by expectations and haunted by tragic memories, Lulu looks to her new neighbor, Bitsy. Bitsy, always the model of a perfect housewife, is not quite what she seems and Lulu knows something dark lurks beneath Bitsy's constant smile. Increasingly fixated on Bitsy and her perfectly crafted life, Lulu's mental state begins to fracture, and memories she had suppressed long ago begin to rise to the surface. Soon, Lulu is forced to confront the possibility that she might be headed down a path much darker than she could ever foresee.
In the 1950s, nothing is valued more than conformity, and Lulu Mayfield has spent the last five years molding herself into the ideal housewife. But after the birth of her daughter, Lulu's carefully constructed life begins to teeter.
Exhausted by expectations and haunted by tragic memories, Lulu looks to her new neighbor, Bitsy. Bitsy, always the model of a perfect housewife, is not quite what she seems and Lulu knows something dark lurks beneath Bitsy's constant smile. Increasingly fixated on Bitsy and her perfectly crafted life, Lulu's mental state begins to fracture, and memories she had suppressed long ago begin to rise to the surface. Soon, Lulu is forced to confront the possibility that she might be headed down a path much darker than she could ever foresee.
Set against the backdrop of a post-war era defined by tradition and constrained femininity, The Mad Wife weaves together a coming-of-age search for identity with a psychological drama so poignant, you won't be able to put it down.
Mielőtt belecsapok a dolgok közepébe, hadd meséljek nektek pár sorban az egyik kedvenc sorozatomról - szívből ajánlom mindenkinek, mert nagyon érdekes és izgalmas dolgokról szól. Dr. Suzannah Lipscomb, brit történész annak jár utána, milyen veszélyek voltak jelen egy Edward-kori, egy Tudor-kori, egy Viktoriánus-kori, és egy háború utáni, azaz 1950-es évekbeli otthonban. Ez utóbbit csak angolul talátam a neten, de akit érdekel, feltétlen nézzen bele ezen a linken, sokat megtudhat belőle, és hasznos is, mielőtt elolvassa ezt a könyvet. Meglepő dolgoknak lehetünk szemtanúi, a gyerekeknek szánt kémia szettben levő nátrium-szulfáttól a DIY házépítőkig. A történésznő el is mondja, ez az a korszak, amikor "még soha nem volt ennél jobb"...aztán elkezdi sorban végigjárni a házat.
1950-es évek, így nézett ki egy tökéletes feleség. Én erre inkább semmit nem írok, mert félek, hogy letilt a blogger. Mondjátok meg ti, mi a baj ezzel a képpel, és hány hibát számoltatok össze. A könyvben el is mondják többek között, hogy az az egyik legnagyobb bűn, amikor egy nő smink nélkül lép ki az utcára, nem tesz fel legalább rúzst otthon, és nem követi a hat napos takarítási rendet - az elején megmutatják, melyik nap mit kell csinálnia a tökéletes feleségnek, de péntekre gyakorlatilag már a színeket szagolja a nő - és akkor ott vannak még a kéretlen látogatások, tanácsok (vagy amikor azért mész valakihez, és azért viszel süteményt, hogy megnézd, az ő házában szebbek-e a bútorok), az anyósod meg berendezi a házat helyetted...ebben a végletekig álszent, átlátszó környezetben játszódik Meagan Church új könyve, a Mad Wife. Aki gyors folyású, izgalmakkal teli történetet keres, nem ez a könyv lesz a neki való - bár kétségtelen, hogy a lapok szinte elszaladnak - cserébe viszont megkapja a választ a kérdésre, hogy milyen is valójában a társadalmunk, mit vártak (várnak) a nőktől, mi történik, ha nem felelünk meg az elvárásoknak, hogy kezelték a mentális betegségeket akkoriban, és mi történik, ha a tökéletesség, a tökéletesen felépített álarc egyszer csak porba hullik. Mindamellett bejárást kapunk az 1950-es évek feleségeinek életébe, de olvasás közben néha azt kívánjuk, bárcsak ne tettük volna. Félelmetes, hogy alig 50-60 éve egy - elvileg magasan képzett, egyetemet végzett - orvos, mennyire félre tudta kezelni a páciensét...látszólag tökéletesebb, biztonságosabb korszak a miénknél, de mint mindig, ezúttal is érdemes a színfalak mögé nézni. Majd Lulu és Bitsy elmeséli nektek.
Adódik a kérdés, hogy milyen társadalom az, és milyen szomszédok azok, akik valakit úgy becéznek, hogy a "penészes ételek királynője". (Ez egyébként lehet metafora is, hiszen ha az étel megpenészedett, az azt jelenti, hogy olyan, nem megfelelő környezetben tartották az ételt, ahol hamarabb szétesett a kelleténél, esetleg nem tárolták a minőségi előírásoknak megfelelően...hm.) Milyen férj az, aki új mosogatógépet vesz, mert attól biztosan elmúlik a felesége minden problémája? A főszereplő látszólag tökéletes világán akkor jelennek meg az igazi törések, amikor egy új szomszéd kerül a képbe. Aki maga sem teljesen százas - legalábbis ez látszik már az első szavain. De ki tudja. Talán Lulu az, akivel nincs minden rendben - esetleg abban a jelly saladban volt valami túl erős...vajon hol húzódik a határ valóság és illúzió között? Az biztos, hogy az 1950-es évek félelmetes korszak volt egy nő számára, és itt még nincs vége. Valaki magyarázza el - ha el tudja -, hogy miért kell egy gyereknek felírni 1 teáskanál citromdzsúzt, 1 teáskanál mézet, meg 1 teáskanál whiskeyt megfázásra, mert ha felfordulok sem értem...valaki?
Nos, az utolsó betű után...sok dologra már a könyv felénél rájön az ember - még akkor is, ha kevésbé tájékozatlan a dolgokkal kapcsolatban -, sok dologra pedig nem. Be kell valljam, néha szörnyen féltem visszatérni az olvasáshoz, amíg tudtam, halogattam. Nem az a tipikus, szivárványszerű olvasmány, és nem is a gyorsaságé a főszerep, minden szónak súlya van, az ember lelkét (illetve türelmét) jócskán próbára teszi. Nem hiszi el, amit olvas. Mert 2025-ben nekem van jogom például azt mondani, hogy "nem csinálom, ha nem akarom", senkinek semmi köze hozzá, ha hétfőn nem takarítok, kedden este pizzát rendelek, és még lehetne sorolni. Meghallgat a párom, és mindenhol segít, ahol tud. Ketten toljuk a szekeret, én főzök, ő takarít, én mosok, ő számlát intéz. Ha ágynak esek, fogja magát, és padlót súrol (kis túlzással). Van jogom, elérésem akármihez, oda megyek, azt csinálok, ahova, és amit akarok. Az orvos (többnyire) tényleg megmondja, mi a helyzet, és nem tesz különbséget férfi-nő között. A fagyasztott, félkész étel pedig nem hozza el az apokalipszis négy lovasát. Gratulálok, igazi mintaférj, szégyellni kell előtte, hogy nem a felesége főzte azt az ételt - miután a nő a napot és a hetet egyedül végigrobotolta egy olyan listával, amire ránézek, és a szemem jojózni kezd (a könyv elejében van). Itt már a fickó fejébe borítottam volna az egészet, de hát nyelni kell, tűrni keményen, különben meggyanúsítanak, hogy hisztérika, rossz feleség, egy semmirevaló rongydarab vagy, aki nem tud mindennap 2x meleg ételt pakolni a férje elé, és rúzs nélkül ül asztalhoz - szanatóriumban a helyed...
A könyv címe "Mad Wife." Ki dönti el, hogy a főszereplő, a szomszéd, esetleg mindenki más az őrült? Mit jelent, ha valakire rásütik ezt a címkét? Aztán mi történik, ha kiderül, hogy valami más áll a háttérben, csak épp a társadalom nem tudja kezelni? Mi a normális, mi az abnormális? Hogy tudnánk öszehasonlítani a mai orvostudományt, illetve a mai helyzetet az akkorival? Hogy uralta a nőket a patriarchális társadalom? De nagyon érdekes még az is, amikor arról olvasunk, hogy Lulu pontosan ugyanazt a szerepet követi, mint előtte az anyja (még akkor is, ha szinte azonnal látszik, hogy neki nem való a városi bezártság). A kényszer, hogy csinálni kell, kiszolgálni a férjet, követni a megszabott rendet, reggeltől estig súrolni a padlót, mert megszólnak a szomszédok, ha foltos, vigyorogni naphosszat (úgy, hogy senki, soha nem kérdezi, veled mi van, te mit akarsz, és nem a mosogatógép a megoldás a problémádra) - sejthető, hogy ez végül súlyos problémákhoz és kérdésekhez vezet.
Mindent összefoglalva: a Mad Wife c. könyv azokról a nőkről szól, akik mertek szenvedni, érzelmesnek lenni, vagy egyszerűen csak azokon a határokon kívül létezni, amit a társadalom akkoriban szigorúan meghúzott - és mennyire nem tudta senki, hol a határ a paranoia, illetve a mentális betegség között, vagy egyáltalán hogy kell ezeket kezelni. Még maga az orvos sem...érdekes, bár elég félelmetes pszichodráma, némi thrilleres beütéssel. A mosoly sosem fakul, a problémáknak nem érdemes hangot adni - mert olyanok nincsenek is -, a fáradtság pedig csak női hisztéria. Az ördög nem mindig ott lapul, ahol várjuk. Hanem mondjuk egy nő fáradt, hamis mosolya mögött...
Nem adok ötöt, mert mindennek ellenére nekem egész végig hiányzott valami, és a végével sem vagyok teljesen kibékülve. Ha elolvassátok, megtudjátok, miért. Érdemes kézbe venni, de közel sem mindenkinek ajánlott.
Itt lehet megrendelni, ha kíváncsi lettél:
Kép forrása:
No comments:
Post a Comment