Úgy gondoltam, hogy egy másik posztban is elmélkedek a dolgokról, aztán majd ha júniusban hazajöttünk. A közösségi oldalon van egy oldal, a London magyarul, https://londonmagyarul.hu/ ahol egy szakképzett idegenvezető hölgy mutatja be és meséli el, merre járt, mit ajánl, mikor érdemes utazni, melyik hónapban mit érdemes magunkkal vinni az utazáshoz, és mindenféle más hasznos dolgot. Nála láttam meg nemrég, hogy június 13-án a Buckhingam Palota előtt katonai parádét tartanak, mert aznap van III. Károly születésnapja - és ha a csillagok is úgy állnak, talán láthatjuk őket a palota erkélyén. 😉 Sajnos azt kell mondjam, hogy júniusra (főszezonra) szállást keresgélni már februárban is brutális, kevésbé szakképzett szemek (mint amilyen az enyém) nagyon sokszor, ismétlem, tényleg nagyon sokszor, szinte unalomig fogják minden este a szállásfoglaló oldalakat böngészni, míg találnak olyat, ami 5 éjszakára nem félmillió forint, és talán még az a kegy is jár hozzá, hogy nem kell másokkal közös fürdőszobán osztozkodni...az utolsó utáni pillanatban (mielőtt végleg feladtam), és az egész univerzum együtt állásának köszönhetően sikerül találnom egy apartmant az Alscot Way-en, 4-5 utcára a Butler's Wharf-tól) 200 ezerért, és csaptam is le rá azonnal. Nem jött be.
Lefoglaltam, aztán jöttek sorban a nem túl kellemes értékelések a penészes, lejárt ételekről, meg a tisztaság teljes hiányáról...úgyhogy további három napos (!) keresgélés következett, aminek a végén szintén egy apartmant foglaltam le a Vauxhall-i metrómegállótól körülbelül 1-2 kilométerre, 227 ezerért. Ahogy legutóbb is rájöttünk már az első napon, itt a legjobb opció az improvizálás. Indulásunk előtti napon 3 alkalommal néztem meg az útvonalat Lutonból a szállásig - és leszállva a repülőről rájöttünk, hogy itt semmi nem úgy lesz, ahol elképzeltük, kezdve onnan, hogy a nő az automata mellett rossz időpontra szóló jegyet nyomott a kezünkbe - párom pedig odament a buszvezetőhöz, megkérdezte, hogy akkor mi újság az időponttal, és közölték, hogy ha van hely, felszállhatunk az 1 órával korábbira is. És felszálltunk. Ennek a tetejébe a cipője a buszra való felszállás előtt úgy adta meg magát, ahogy annak rendje és módja szerint lennie kellett. :D Fontos programunk (mint legelőször volt a Titanic kiállítás), egyenlőre nincs, most több kisebb dologból áll össze a lista.
Állatkert. (ezt én szerettem volna januárban, de hát ki tudja, a mínuszokban hány állatot látunk...persze aztán rájöttünk, hogy London időjárás szempontjából is abszolút más, mint Magyarország. Nincs hideg, csak esik. Sokat. Sokszor.) Elvileg a londoni állatkertben van a hüllőház, ami a Bölcsek Kövében is szerepel. Hátha az egyik Piton engem is megtisztel a figyelmével. Vagy felfedezem a hasonlóságot az Aye-Aye, és közöttem a hétfő reggeli produkcióim alapján. IFS Cloud Cable Car. Fogalmam sincs, tényleg így van-e, de vélemény alapján a London Eye nem éri meg a kifizetett pénzt, úgyhogy azt lentről nézzük meg, és inkább felülünk a Cloud Cable Car-ra, ami 2 csigán visz a levegőben, egy kiskocsiban. 5 ezerből kijött fejenként). London Dungeon. Ez az a program, aminek a létjogosultságán valószínűleg június 12-ig fogok gondolkodni, illetve azon, hogy valóban kell-e nekünk. Az biztos, hogy nem véletlenül volt a kedvencem a Madame Tussaudban a történelmi részleg, amikor mozgó figurákkal mutatták be a történelmet. Hajókázás. (: Borough Market. Legutóbb sajnos kimaradt, de mióta hazajöttünk, a facebook annyi videót dobál fel arról az epres csokis dologról, amit ott adnak, hogy muszáj tennünk egy rövid kulináris kitérőt, és végigzabálni a Borough Marketet. :D Nagyjából ezek tartoznak a "kötelező" mappába, a többit pedig majd ott helyben kitaláljuk. Végül is, a parkban sétálást kicseréltük anno a King's Crossra - még életemben nem éreztem magam annál jobban, mint bent a Harry Potter boltban, akkor is, ha még a csillárról is fürtökben lógtak az emberek odabent. :D British múzeum - just for fun. Ingyen van (ha pedig idegenvezető is van, akkor 12 ezer fejenként), akkor tömjük meg az elménket is.
Miért különleges az úti cél?
Bevallom, indulás előtt magam sem tudtam, miért nem jó nekünk Hurghadában, Dubajban, Athénban, esetleg Szicíliában, a tengerparton vagy a szállodai jacuzziban, all inclusive ellátással, 30-35 fokban, de nyilván embere válogatja, kinek mi, merre, hány méter. Én nem tengerpartra vágytam gyerekkorom óta, hanem a betondzsumbuj közepébe. London azért különleges hely, mert kicsit sem adja magát könnyen, de aki hajlandó az idejét neki adni, az egész életében visszavágyik majd. Aki meglátja a szépségét (ha lehet ezt így mondani), azt nem engedi el soha többet. Sokan mondták, hogy nem lesz jó, mocskos, büdös, tele bevándorlókkal, "ilyen hülye vagy?" :D Naná. Igazuk lett? Soha. :D Nyilván az ember egy világvárostól nem várhatja, hogy az egész virágokkal lesz körbepakolva, és nyilván élni is más ott, mint erre-arra 5 napig, de mégis. És még valami: ahogy járkáltunk, sokszor tisztább volt, mint Budapest. Nyüzsög, él, vibrál, várja az embert, mindig, mindenhol új dolgokat lehet felfedezni.
Milyenek voltak az első benyomásaitok?
Mit találtatok érdekesnek, furcsának?
Hogy hogyan is fogjuk tudni megtalálni a helyünket ebben az istentelenül hatalmas és vadidegen nagyvárosban. Ehhez képest összesen 2 órára volt szükségünk, hogy belerázódjunk. Minden kiírva, leírva, mindent az ember szájába rágnak, elismételnek háromszor, igyekeznek mindenkivel megtalálni a közös hangot akkor is, ha én Japán vagyok, a párom perui, a buszsofőr meg busman. :D Persze nem mondom, nagyon figyelni kell, mert például az egyik pubban az indiai felszolgálónak úgy pörgött a nyelve, hogy olyat 30 év alatt még egyikőnk se pipált - legalább erős középfokú, vagy alapfokú egy gugli fordítóval mindenképpen szükséges ahhoz, jogy biztonsággal el lehessen boldogulni arrafelé. És akkor még nem beszéltem az éttermi felszolgáló, vagy a Titanic kiállításon a tárlatvezetők amerikai akcentusáról...ha létezik valami, amin magyar ember NAGYON meg fog döbbenni, akkor ez az. Brutális, de embertelenül jó volt hallgatni, és beszélni velük. Szinte sehol nem használnak készpénzt, az itteni állapotokhoz képest az egy egészen más világ. Nem szórakoznak papírszeméttel, papírjeggyel a buszon sem, csippantod, másnap reggel vonja a pénzt, szevasz...és még a kisebb boltokban is csak önkiszolgálók vannak, kasszások sehol. Ja igen, és az az édes croissant, amit ott kaptunk kenyér (!) címen abban a perui pékségben - vannak dolgok, amiket míg él az ember, nem felejt el. :D
Voltak pozitív vagy tanulságos tapasztalataitok?
Mindenképpen tanulságként könyvelendő, hogy SEHOVA ne induljunk el pótcipő nélkül, anyukánk nem a levegőbe beszél. :D A Buckhingam-palotánál akkor is sokan SOKAN vannak, ha egy random szerda van. Fogalmam sincs, mi lesz ott június 13-án, amikor még a Húsvét-szigetekről is mennek a turisták Londonba...az eső meg nem olyan, mint itt. Értsd ezt úgy, hogy 5 perc szünetekkel esik, és ha olyanja van, előbb elkezdi apró, szúrós szeműként, majd oldalról esik, aztán hatalmas, kövér szemekkel, aztán a képedbe fújja az egészet a szél. Mindezt 20 perc alatt. Aztán...anno a nyelvvizsgám szóbeli részét pár ponttal azért buktam el, mert síkideg típus vagyok, és képtelen voltam megmukkanni bizonyos helyzeteknél. Londonban vagy leküzdöd az egészet és megszólasz egyszer, vagy elvesztél. Nyilván számít az is, hogy helyesen legyen az a mondat összerakva, de amíg például egy átlag amerikainak fingja sincs, hol van Európa, addig neked sem kell azon aggódnod, hogy. Amíg el tudod mondani a szállodában, hogy ekkor és itt van foglalásod, az étteremben ki tudod kérni azt a sört és azt a tikka masalát egész mondattal és egy köszönömmel, (közben kedvesen mosolyogsz a felszolgálóra, ez fontos!), addig mindenki tesz a nyelvtanra. Az pedig szintén senkit nem érdekel, hogy a radír amerikai angollal "eraser", vagy brit angollal "rubber". Komolyan, miért kell ezzel zaklatni a gyerekeket az iskolában?
Vannak Londonban specialitások, kihagyhatatlan ételek, gasztrokülönlegességek, akadt emlékezetes gasztroélményetek?
Meglepetést fogok okozni (?), nincsenek. Ugyanis az egész gyakorlatilag egy fúziós konyha, ott nincs olyan, mint nálunk a gulyás, vagy a palacsinta. Talán a fish and chips az egyetlen, ami tipikus brit étel - a pubokban ezen felül nagyrészt hamburgerek, pizza, tikka masala szakadásig, és bbq csirkemell borsóval. Van olasz, thai, kínai, lengyel, arab, amerikai, indiai, amit akarsz, és előfordul, hogy mindez egymástól körülbelül 2 méterre az adott utcában. De a britek nem ismerik sem a megfelelő sózást - borsozást - fűszerezést, sem a jó pörköltet, mert csak ahhoz értenek, hogy az ötórai teához a szendvics héja mindenképp le legyen vágva. :D Egyszóval, ha valaki azért indul el, hogy teletömje a hasát, akkor rossz hírem van. Ráadásul az adagok is olyanok, hogy egy jobbérzésű, minimum bogrács méretű pörköltön nevelkedett magyar abban a percben visszaküldené a konyhára a tányért, mert ezt nálunk elmosogatni szokták...bár ez valószínűleg azért van így, amiért az étlap alján is mindig feltüntetik, hogy egy felnőttnek naponta 2000 kalória az ajánlott, illetve hogy mennyi kalóriát tartalmaz az étel. Nem az a cél, hogy pukkanásig zabálja magát az ember, hanem az élmény, a kulináris élvezet, az, hogy minél szebben, minél jobb minőségben pakolják eléd. Nem kóstoltuk meg, mert mi nem szeretjük a halat, de a fish and chipsnek érdemes esélyt adni, legalább az autentikus feeling miatt egy pohár ALE-val, illetve ha valaki nem ismeri a tikka masalát (az szerintem egy kegyetlen finom étel, annak ellenére, hogy nem kedvelem a csípőset), mindenképpen kóstolja meg. Azóta sem tudom, mi volt az a ropogós, csipsszerű, naanra hasonlító dolog, amit mellé adtak, de azt visszasírom. Legközelebb tervezzük minimum a Borough Marketen kipróbálni pár dolgot, és be is számolunk majd róla. Ami meglepett (és ahogy olvastam nemrég egy cikket, talán nem is éreztem a dolgokat annyira rosszul) azok a bolti árak voltak, főleg a Tesco szintű boltokban, ahol gyakran megfordultunk. Első blikkre azt gondolnánk, hogy egy olyan őrült világvárosban, mint London, az árak is ugyanolyan őrültek - pedig ha az ember kerüli a tipikus turistacsapdákat, éttermeket, boltokat, akkor még a tárcája sem néz rá szégyenkezve hazaérkezéskor. Odakint az élelemiszerek áfája 0 százalék, itthon 27, a különbség pedig nagyon élesen látható, főleg a zöldség-gyümölcs részlegnél. De említhetném a Cadbury márkát is, aminek a csokija 3500 (!) forint körül van, odakint 2-3 fontért úgy vágják az ember után.
Praktikus információk
Szállás: Ha valaki minden idegszálát szeretné megtartani az egész hókamóka végére, mindenképpen januárban, vagy főszezonon kívül foglaljon - utazzon, mert egyébként előbb fog kelleni a Xanax, mint ahogy megvan a szállás. :D Általánosságban elmondható, hogy minél jobb helyen van a szállás (minél közelebb a központhoz), annál drágább az ár. Persze ez sokszor egyáltalán nem igaz, nekünk először sikerült kifogni 160 ezerért 5 éjszakára az Amelia Streeten az Eurotraveller Hotelnél úgy, hogy csak ráböktem az első találatra, most pedig az apartmant 227 ezerért úgy, hogy 4 utcára van a Westminstertől, és ahogy Lutonból jövet letesz a National Express busz a Victorián, onnan csak a Tube-ra kell felszállni a szálláshelyünkig. Persze utóbbi belekerült úgy 1.5 hétbe, és rengeteg könnybe, mert fennállt az esélye, hogy sátrazunk a Buckhingam előtt, ha 250 alatt nem találok szállást 5 éjszakára saját fürdővel. Mission? Impossible. :D Közelekedés: a legjobb, amit valaha láttam. Bármelyik busz, vagy metrómegálló esik útba, az holtbiztos, hogy 10 percnél kevesebb sétára található, és gyakorlatilag 5-6 percenként jön valami. Este 5 - 6 - 7 körül iszonyú heringpartira kell számítani a buszon, ha a Towernél szállunk fel. Vagy bárhol a központ körül. Vagy bárhol Londonban. Nagyon meglepett, de nagyon értékeltem, hogy visszafelé a hajnal 1 órás indulásunkkor sem kellett azon aggódnunk, hogy majd a sötétben ácsorgunk 5-ig, mire egy busz arra jár. Ahogy azt kellett, mintha fényes nappal lenne, a buszok sorban, egymás után, mindenfelé mentek, és vittek minket a Victoriára, onnan pedig a National Express tovább Lutonba. Egyik nap indultunk el valamerre busszal éppen csúsidőben, akkor 10 percig biztosan egy helyben állt a buszunk a forgalom közepén...azt vettük észre, hogy hiába vannak gyakorlatilag egymás nyakán tízmillióan, ennek ellenére még a forgalomban is tudják, merre hány méter, kinek hol a helye, nem tolakodnak, nem kiabálnak, megvárják, maguk elé engedik a másikat - a magyar virtusban felnőtt embereknek ez kicsit idegen.
Olvastam valahol, hogy a "londoni szállásfelhozatal a legrosszabb, amit az illető utazásai során valaha látott, drágák, kicsik, és szörnyűek, amit a pontozásuk, és a vélemények is alátámasztanak." Stop. Ez így megint nem teljesen igaz, legalábbis nem minden része. Az biztos, hogy drága, ez kétségtelen. De kérdem én, mégis mit várt a világ egyik legdrágább városától? Hogy majd a Westmintertől 4 utcára egy éjszaka 5 ezer forint lesz? Ez nem Olaszország csókolom, ahol villát kapsz 8 éjszakára százhúszért...és igen, kicsik is. De arra, hogy ott aludj, mert mást úgyse csinálsz a szálláson, pont tökéletes. Ha pedig valaki komolyan nekiáll keresgélni, kisebb - nagyobb nehézségek árán 100 százalék, hogy talál az igényének és a pénztárcájának megfelelőt.
Ez volt a szobánk. Patika tisztaság, rend, mindennapos takarítás, kishűtővel, széffel, saját fürdővel, szezonon kívül 5 éjszaka 160 ezer forintba került. Még átalakítót sem kellett vinnünk, mert európai típusú konnektor is volt a szobában. Nem családi ház, nem is a Ritz, de azért...érdemes mindig ellenőrizni, amit írnak. (:
Mielőtt elindultunk, féltem a tömegközelekedéstől, mert ahány embert kérdeztem, annyiféle válaszuk volt arra, hogy mit használjunk, hogy utazzunk, melyik a legjobb, olcsóbb közlekedési forma - aztán ahogy odakerültünk, rájöttem, hogy semmi alapja nem volt az egésznek. London több, közlekedési zónára van osztva, és ahogy távolabb megyünk az 1-es zónától, úgy drágulnak a jegyek. Az 1-es zónában egy buszút ára 1,75 font, hasonló, mint Debrecenben a villamosjegy. Buszon csippant, továbbmegy, leszáll, reggel vonják az árat az utazásokért. Metrón kifelé csippant, befelé csippant, azt is vonják reggel. Nem láttunk kallert. Sehol. Elvileg a rendszer tudja, hogy fizettél vagy nem (egyébként buszra fel sem engednek, míg a kártyánál be nem csippan a zöld fény). Sem Oystert, sem Travel Cardot nem váltottunk, nekünk hasznosabb volt a bankkártya mindenütt. Igen, Lutonból a Victoriáig rettenetes árú a National Express busz, nem véletlen mondják, hogy a tömegközlekedés árai Londonban példátlanok - de ha még vissza is hoztunk a nálunk levő pénzt, akkor azért valamennyire csak jól csináltuk a dolgokat. Közbiztonság: sok oldal szerint az egyik legveszélyesebb nagyváros, legrosszabb közbiztonsággal. Lehet, hogy csak szerencsénk volt...de mi ebből abszolút semmit nem tapasztaltunk (még a heringpartis buszon sem) bár sötétedéskor már mindig a szálláson voltunk. Ha figyelsz a táskádra a metrón, a mozgólépcsőn, az utcán, nem tartod benne a királynő ékszereit, tudod, hogy merre vagy fejjel, és nem állsz meg az itt a piros, hol a piros játéknál bámészkodni az utcán :D, akkor kizárt, hogy kipakoljanak. A rendőrökről is mesélhetnék, hogy futottak az utcán mellettünk, és hogy figyelt a rendőrnő a reggelizőhelyen mindenfelé...itthon csak akkor moccannak, ha meghal valaki. Nem akartam kimondani, de kimondom.
Költségek: Szintén kevésbé tudok nyilatkozni, mivel ember - és pénztárca válogatja, hogy mennyi is az annyi. Ha mindent összeszámolok, januárban (holtszezonban) az egész út szállással 5 éjszakára, belépőkkel, szuvenírekkel, repjeggyel, utcai fánkozókkal, közlekedéssel, tokkal-vonóval úgy 500.000 forint volt. Nyilván a legolcsóbb megoldás például a szállás környékén bemenni egy kisboltba, és onnan enni 5 napig -, mi is ezt tettük, haza is hoztunk egy tonna pénzt, ezért is tudunk menni második körre. De amikor járkáltunk, szinte semmit nem vontunk meg magunktól. Itt azt lehet mondani, hogy akinek bőven elég, hogy reggel megeszik 2 zsemlét 1 mackósajttal, délután bekarikázik valamelyik pubba egy hamburgerért, valamelyik sarkon megeszik egy fánkot, este pedig megint azt eszi, amit korábban vett, akkor bőven jók lesznek az anyagiak. Nyilván az ember vágyik a hajókázáson arra, hogy elé rakják azt a pezsgőt és azt a süteményt, sokaknak biztosan kihagyhatatlan - mi boldogok vagyunk akkor is, ha 12 fontért felengednek a hajóra. :D Egyébként a fent említett oldal azt is írta, hogy a belépők árai is brutálisak. Elismerem, valóban húzós, de ennek is több rétege van. Annyi, hogy húzós, az túlzás. Ugyanis nem mindegy, melyik oldalon foglalsz, és nem mindegy, hogy előre, vagy ott helyben akarod kifizetni a mókát. 10-12 ezernél egyszer sem fizettem többet, egyik programért sem, és mivel volt 1 évünk, havonta fizetgettük a belépőket a fizetésből. A Madame Tussauds PONTOSAN annyiba került, mint Budapesten...a British Museum pedig INGYEN van (ha nem gyorsítottan akarsz bejutni). Egyszóval: aki utazik, annak érdemes olyan személyt is megkérdezni a dolgokról, aki már járt ott, nem csak az oldalakat böngészni. Sok dolgon múlik, mennyi lesz a számla a végén. Legközelebb júniusban találkozunk!
Szeretném a látogatók figyelmét felhívni, hogy a bejegyzésben látható képek mind az én tulajdonomat képezik, felhasználásuk engedély nélkül nem lehetséges, kizárólag engedélyezés, illetve forrásmegjelölés után!
No comments:
Post a Comment