The Fix – Mia Sheridan

From New York Times bestselling author Mia Sheridan comes a chilling take on second chances, where a brutal break-in comes back to haunt the sole survivor with a new threat—and another victim.

Eleven years ago, Cami Cortlandt’s mother and sister died cruelly in a violent home invasion. The trauma and notoriety still linger, but Cami has managed to build a life in her hometown despite everything she’s lost.

Then one day it all comes rushing back.

A distorted voice on the phone: Would you like a do-over? A disturbing video of a room with bars on the window, trapping a young boy inside who looks achingly, impossibly familiar. Four days to find him.

With the help of Rex Lowe, an old classmate whose past is inextricably tied to her own, Cami races to uncover everything she can about the boy—where he is, who he is, and why she’s the only one who can save him.

But as Cami and Rex unravel one clue after another, the past and present converge in an explosion of secrets they never saw coming…and a truth they never could have imagined.

 

 

 

 

Gugli barátunk azt mondta a könyv műfajáról, hogy "szerelmes regény". Körberöhögtem. Annyit biztosan tudok - így körülbelül 20 oldal után -, hogy ez minden, csak nem szerelmes regény. Szegény anyukám, ha tudta volna, hogy ilyeneket olvasok 12 éves korom óta "szerelmes regény" címszó alatt...meglepő könyveket adnak ki manapság ezen címszó alatt. :D De a poénkodást félretéve, már az első sornál levontam a következtetést: a következő 400 oldal nem lesz könnyű menet. (Kórházi tartózkodásra, vagy figyelemelterelésre mindenképp ajánlott ezt magunknál tartani, mert ha az első betűt elolvassuk, onnantól kezdve nem lehet róla leakadni.) Olvastam már sokszor az írónőtől (Five-Minute Life, istenem), de amíg előbbi valóban egy ízig-vérig szerelmes regény, egy káprázatos new adult, addig ez...erre nincsenek szavak. Míg az írónő new adult regényeiben a kulcsszó a varázslat, a lélek, a szív, az érzelem, addig itt a félelem, a terror, a kétség. A cselekmény legelején a főszereplővel, illetve a családjával megtörténik az elképzelhetetlen, szinte egyik pillanatról a másikra - ám azt nem tudjuk meg, ki, és miért teszi ezeket a szörnyűségeket. Semmit nem tudunk meg, kizárólag a fogva tartók neveit. (Köszi szépen, sokra megyek vele. Még csak nem is úgy hívják őket, mint két lappal előtte a leányzó barátját, tehát az addigi egyetlen gyanús tégla valószínűleg nem a támadók közül valamelyik...bár ki tudja. Vagy ott az a fura laptopos gyerek a kerti növény mögött rejtőzködve. Megérne egy misét, hogy mégis mit csinált ott, és végül hová tűnt. Persze egy oldallal később kimagyarázza magát, elmondja, hogy ment haza - és később szerepel is, mint pozitív karakter - de engem itt már roppantul elkezdett érdekelni, hogy mégis mi folyik itt. 

 

A rettegés, az ismeretlentől való félelem köztudottan erősen hajtja az embert előre, a kíváncsisága legyűri, egyszerűen tudni akarja, mi miért történik. (Egy könyvnél ez nyilván nem hátrány.) Nem véletlen dolgoznak ezekkel az érzelmekkel például a horrorfilmek. Az sem véletlen, hogy a tragédiákra, a negatív eseményekre jobban emlékszünk - hogy hol voltunk és mit csináltunk abban a pillanatban, akár 20 évvel azelőtt -, mint arra, hogy tegnap mi volt az ebéd. Ebben a könyvben minden szó mögött megbújik a rettegés, a rémület, az iszony, az olvasó sejti, hogy teljesen ismeretlen terepre tévedt. 

 

Néhol gyanús hasonlóságokat vélek felfedezni az írónő egy korábbi könyvével - ami anno szintén az egyik kedvencem volt, a Once We Were Starlight -, de ezen a ponton még csak találgatni tudok (amikor ezt írom, még csak 150 oldalnál járok). Mindenki figyelmét szeretném felhívni erre a kivételesen érdekes könyvre. (Főleg egyvalakiét molyon, aki már nagyon várja ezt az irományt. 1155 értékelés után 4,33-nál áll, az emberek háromnegyede ad négyet-ötöt. Emlékszel, mit mondtam? Nálam négyről indul.:D) 

 

A főszereplő, Cami Cortlandt a cselekmény legelején egy brutális támadás áldozatává válik, a családjából csak ő, és az apja élik túl. Cami ezután minden lehetséges módon megpróbálja az életét a lehető legnormálisabban élni...amíg egy nap a telefon megcsörren, a hívó pedig ennyit mond: "Szeretnéd az egészet újra kezdeni? Kapsz néhány képet, és 4 napot, hogy kiderítsd, ki van a képen, és megtaláld ezt az illetőt." Aztán ahogy halad a cselekmény, egyre világosabb, hogy a kirakós néhány darabja valamiért nem illik a többi közé - hiába próbáljuk összeilleszteni. Őszintén, milyen fogvatartó az, aki cukorkát, és McDonaldsot ad a fogvatartottnak? Milyen fogvatartott (ráadásul nem felnőtt...) az, aki visszabeszél a fogvatartónak (!) olyan módon, hogy még az olvasónak lesz tőle szégyenérzete? Milyen fogvatartott az, aki szisztematikusan keresi, hol a rendszer gyengepontja, és hol van a kamera felszerelve? Milyen gyerek az, aki inkább a medvével harcol a vadonban, minthogy elvigyék magukkal? Milyen örökbefogadó az, aki a Virgin - szigeteken (!) dolgozik, miután az örökbefogadó szervezet csődbe ment "bankruptcy" miatt?!?!

 

 

Elnézést kérek mindenkitől, tudom, ilyen nem való egy blogba, 

de talán ez fejezi ki legjobban, mi is járt a fejemben egy bizonyos ponton, és milyen fejem volt. :D

 

Nemsokára az is kiderül, hogy Cami-nek fogalma sincs, merre induljon (no shit, Sherlock), - és főleg arról nem, hogy akkor az a bizonyos fogva tartott most Kamcsatkán feji a Jakot, Texasban rodeózik, a Kalaháriban a busmanokkal ássa a gödröt, Coober Pedy-ben keresi a gyémántokat, vagy esetleg Don Corleone akar váltságdíjat érte. "Egységben az erő", kiált fel, és ezzel a lendülettel felkeresi az egyetlen személyt, aki még számításba jöhet ezen a földön, a múltjuk miatt. Mr. Sagan / Mr. Hawking / Joseph Cooper / whatever fejét az univerzum felé fordítja, és rájön, hogy a képeken tisztán látszanak a csillagok, így valószínűleg be tudják mérni (!) a helyet, a Pacific Tree Frog meg nyilván csak pár helyen brekeg egész Amerikában, és az egyik az, ahol a fogvatartott van. Köszönjük, Mr. Attenborough, alig várjuk a következő sorozatot a BBC Earth-ön! :D

 

Narrátor: aztán jött a könyv második fele. 

 

Nos, így az utolsó oldalon túl: egy szóval sem állítom, hogy csalódtam volna - azonban a könyv felétől nekem valami szörnyen hiányzott, emiatt nem kapja meg a maximális értékelést. Túlságosan próbálta a thriller szálat boncolgatni, emiatt kevésbé maradt idő a karakterekre, a motivációra, mindenre, amire az ember ilyenkor igenis kíváncsi. (Rex-ből csak annyit láttam, hogy futkos mindenfelé, illetve a nőt toszingálja. :D Kellett volna a háttér, a motiváció, hogy jobban megismerjük.) Természetesen még így is nyilvánvaló volt, mire akar rávezetni az írónő (például arra, hogy a nagy csatákat ma már nem a harcmezőn vívjuk, hanem - kicsit közhelyesen - az interneten, de ott is minden eszközt meg kell ragadni a győzelemhez. Persze ugyanúgy akadnak olyanok, akiknek nem kenyerük a tiszta játék, elrejtőzniük pedig sokkal könnyebb...) 

 

Vártam, hogy valami hatalmas dolog van a főszereplő tragédiájának hátterében, de őszintén szólva, erre valahol lehetett számítani - az írónő még jobban elengedhette volna azt a gyeplőt, mert ez kicsit sem lepett meg, talán csalódtam is valamelyest. Manapság országok, repterek, kormányok rendszerébe jutnak be olyanok, akik az ábécé első három betűjét tudják felsorolni. Aligha okoz bármi is meglepetést, 2025 van. Kicsit vitatkoznék némelyik GR-felhasználó állításával, miszerint "undorító", "brutális", etc. etc. Valóban akadnak benne olyan jelenetek, amik miatt nem adnám 16 év alatti kezekbe - legfeljebb úgy, hogy beszélgetünk róla-, de őszintén, olvastam már ennél sokkal explicitebbet, sokkal kifejezőbbet is. Thrillerről van szó (amiben gyilkosságtól kezdve a rape-ig minden van), de közben megmarad a new adultjainál megszokott "puhaság", "érzelem" - mindez keverve pedig egy hatalmas káoszt hagy az emberben.  

 

Vártam a magyarázatot a korábban feltett kérdéseimre, de ezekre az utolsó oldal után sem kaptam semmilyen választ. Akkor lett volna érdekesebb a cselekmény, ha ezekkel kezdenek valamit, ha a kérdésekre épkézláb magyarázatot is kapunk. Vagy paranormál magyarázatot. Mindegy. Remekül indult, és valamilyen szinten csalódás lett a vége. A könyv vége felé pedig már egyre gyakrabban raktam le, mert...idegesített néhány ponton. Közel 400 oldal, kishíján a semmire. Természetesen örülni fogok, ha esetleg itthon is kiadják magyarul, de 4-5 ezer forintot semmiképp nem adnék érte. Azt hiszem, maradok az írónő new adultjainál.  

  

Szeretnéd jobban megismerni a könyvet, beleolvasni, elő-, és megrendelni? Itt megteheted, ha first reads olvasó vagy, most 2 dollárért, november 1-től pedig 5 dollárért: 

https://www.amazon.com/Fix-Novel-Mia-Sheridan-ebook/dp/B0DWXY3TNK